Családi titkok, normák és tudattalan átörökítés

Hogyan dolgozhatod fel és törheted meg a transzgenerációs mintákat?

Miért fontos a transzgenerációs mintáink feldolgozása?

Napjaink erősen individuális társadalmában szívesen hisszük azt, hogy saját sorsunknak mi magunk vagyunk a kovácsai, folytonosan racionalitásra törekvő énünk pedig nem szívesen teszi félre azt a hitét, hogy saját tudatos döntéseink határozzák meg életutunkat. A jó hír, hogy sok-sok tudatos munkával ezt ténylegesen elérhetjük, azonban nem feledkezhetünk el számos olyan hatásról, amelyre egyáltalán nem volt befolyásunk.

A köztudatban is benne van például, hogy az első három életév, a kora gyermekkori élmények mennyire nagyban meghatározóak a későbbi mentális (és egyébként fizikai) egészség szempontjából is. Az utóbbi években azonban egyre nagyobb szerepet kap a generációkon átívelő hatások kutatása, valamint szintén egyre inkább beszivárog a köztudatba is a téma. Úgy tűnik ugyanis, nem elég a saját gyerekkorunkba leásnunk azért, hogy megértsük és aztán kemény munkával felülírhassuk jelenlegi működéseinket, viselkedésünket, hanem akár többgenerációnyi visszatekintést kell végeznünk.

De mégis mik ezek a transzgenerációs hatások és hogyan fejtik ki hatásukat?

A transzgenerációs hatások talán egyik legizgalmasabb területe a traumatizáltság „továbbörökítése”: megfigyelték ugyanis, hogy némileg rejtélyes módon a trauma hatásai olyan személyeknél is megjelenhetnek, akik nem voltak konkrétan a trauma részesei. A World Trade Center elleni támadást túlélő, kisbabát váró nők gyermekei szignifikánsan kisebb testsúllyal születtek, azoknak a nőknek a gyermekei pedig, akik poszttraumás stressz szindrómát (PTSD-t) éltek át, jóval magasabb stressz-szintet mutattak a későbbiekben is, a tartós PTSD egyfajta továbbörökítéshez vezetett. De nemcsak egy súlyos trauma, hanem például kapcsolati minták is átöröklődnek generációról generációra: a család ugyanis a kapcsolati, viselkedési és érzelemszabályozási minták legtöbbször tudattalan átadásának, átörökítésének színhelye, melyek később érzelmi elakadásokhoz vezethetnek.

A transzgenerációs minták átadásának számos egyéb útja is létezik: a traumát vagy nehéz élményeket általában titok övezi, ami magányhoz, izoláltsághoz vezet a későbbi generációkban. Gyakori hatás az is, hogy a szülőt ért hatások miatt ő maga nem képes megfelelően ellátni szülői feladatait, a családi normák pedig gyakran megkérdőjelezhetetlenül erősen örökítődnek tovább. A korábbi nemzedékek feldolgozatlan traumáiból fakadó feszültség gyakran a gyermekeken csattan, de akár a gyógyítás mint teljesíthetetlen elvárás is megjelenhet feléjük. Összességében tehát gyakran a fiatal generáció önmagára veszi a korábbi mintákat, traumákat és az azokkal járó érzéseket, ami miatt megjelenik önmaga hibáztatása.

Mindezek miatt, fontos, hogy ha valamilyen elakadással küzdesz, akár saját magadon nehezen értelmezhető, újra és újra előforduló viselkedési vagy éppen döntési, gondolkodási mintákat vélsz felfedezni, vesd fel a transzgenerációs minták feldolgozásának lehetőségét. Ezzel tudod ugyanis Te magad megtörni az eddig tudattalanul továbböröklődő mintákat, akár traumatikus hatásokat. Ezzel elsősorban saját magadért, de a további generációkért is sokat teszel.

Hogyan dolgozhatod fel és törheted meg ezeket a mintákat?

Ahogy feljebb említettem, a transzgenerációs minták feltárása és feldolgozása nagy mennyiségű, tudatos munkát igényel, hiszen gyakran több generációnyi mélyre kell ásnunk saját családunk történetében. Az út ráadásul ritkán fájdalommentes, azonban mindenképpen megéri a befektetett energiát, hiszen ezáltal tudjuk megtörni a tudattalan mintákat és vágyainknak, elképzeléseinknek megfelelően ténylegesen a saját utunkat járni. Mindennek elengedhetetlen eszköze a genogram vagy más néven genoszociogram.

A genogram vagy genoszociogram egyfajta „családi nyilvántartás”: egy nagyon mélyre nyúló családfa. Ahhoz, hogy megfelelően használható genoszociogramot kapjunk, nemcsak a felmenők nevét kell feltüntetni, hanem helyszíneket, időpontokat, mérföldkőnek tekinthető eseményeket, kötődéseket, családi kapcsolatokat. A genoszociogramból nem hagyhatjuk ki a legfontosabb családi eseményeket sem: fel kell tüntetnünk a születéseket, házasságokat, haláleseteket, fontosabb betegségeket, baleseteket, de a költözések, az egyes családtagok foglalkozása és a nyugdíjba vonulások is fontos üzeneteket hordozhatnak. A genogramban nemcsak az egyéni események jelölése fontos ugyanakkor, hanem a családi kapcsolatok feltárása is: milyen kötődések voltak a személyek között? Ki kivel élt együtt? Milyen együttes cselekvések, két- vagy háromszemélyes kapcsolatok voltak? Ki kitől zárkózott el? Milyen események, történések zajlottak egyidőben, beleértve a születést és a halált, a be- és kiköltözést? Amikor valaki távozott a családból, ki és hogyan helyettesítette, az öröklésnél kinek kedveztek és kinek nem?

Jól látható, hogy mindezek feltárása már önmagában nem kis munka, a genogram elkészítéséhez ráadásul saját felmenőinken keresztül kell a dolgok mélyére ásnunk, vélhetően sok fájdalmas emlék, akár traumatikus élmény feltárásával, melyekről korábban éppen a titkok, az elhallgatás miatt nem esett szó a családban. Amennyiben arra lehetőség van, hasznos ráadásul akár a teljes elmúlt két évszázadot, 6-9 generációt is feltárni, mivel ebben az időszakban is jelentős történelmi és társadalmi hatások érhették a családot, melyek hatásai máig velünk lehetnek. Ez a feltárás – amire szakember segítségével van lehetőség – az első lépés afelé, hogy jelenlegi működési mintáinkat megérthessük és saját szándékaink szerint felülírhassuk. Ha úgy érzed, Neked is erre van szükséged, ne habozz, vágj bele Te is!

Irodalomjegyzék

Nelson, T. S. (2003). Transgenerational Family Therapies. In: L.L. Hecker & J.L.Wetchler (szerk.), An Introduction to Marriage and Family Therapy (London: Routledge) 255–93.

Schützenberger, A. A. (2016). Ős-szindróma. Transzgenerációs pszichoterápia és a családfa rejtett kötelékei. Medicina, Budapest.

Teicher, M. H., & Samson, J. A. (2016). Annual research review: Enduring neurobiological effects of childhood abuse and neglect. Journal of Child Psychology and Psychiatry, 57(3), 241–266.

Varga K. (2011). A transzgenerációs hatások az epigenetikai kutatások tükrében. Magyar Pszichológiai Szemle, 66(3), 507-532.

Yehuda, R., Mulherin Engel, S., Brand, S. R., Seckl, J., Marcus, S. M., Berkowitz, G. S. (2005). Transgenerational effects of posttraumatic stress disorder in babies of mothers exposed to the World Trade Center attacks during pregnancy. The Journal of Clinical Endocrinology & Metabolism, 90 (7), 4115–4118.