Életünk árnyékában: hogyan szelídíthetjük meg a félelmeinket és találhatunk értelmet a mindennapokba

A félelem mindennapjaink részét képezi. Azonban tekinthetünk rájuk érzésként is, melynek következtében közelebb engedhetjük azokat magunkhoz, s megszelídíthetjük őket. Irvin Yalom pszichoterapeuta szerint az egzisztenciális szorongás négy téma köré épül, ezek a halál, izoláció, szabad választás és jelentésnélküliség. S ezek közül talán, amely elől a leginkább menekülni szeretnénk az az elmúlással kapcsolatos szorongás. Nagy valószínűséggel mindannyiunk megfogalmazta már azt a kérdést, hogyan tudunk szorongásainktól megszabadulni? De mitől félünk? Miért félünk? Vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy félelmeink nem feltétlenül nagyobb veszélyekre vonatkoznak. S bár az autóbaleset gyakoribb jelenség, mint a gyermekrablás, a megkérdezettek sokkal inkább ez utóbbitól félnek. Vagyis, hogy mit látunk veszélyesnek a környezetünkben nem feltétlenül valószínűségi és racionális alapon döntjük el. Félelmeink sok esetben nem is tudatosak, ezt az érzetet az amygdala körül elhelyezkedő limbikus rendszer folyamatai idézik elő. Az amygdala jóval több információval látja el az agykérget, mint fordítva, így ez magyarázza azt, hogy a félelmek jelentősebben befolyásolják a gondolkodást, mint a tudatos gondolatok. Az általunk veszélyesnek címkézett helyzetben az érzelmek jutnak hatalomra, mintsem a racionális mérlegelés.

Több platformon is arra hívják fel a figyelmünket, hogy kerüljük a stresszt és a szorongást. De valójában lehetséges ez? A válasz nem meglepő. Nem, szorongásmentes élet nincs, ugyanakkor megtanulhatjuk kezelni, személyes növekedésünkre fordítani azt. A szorongás testi vonatkozásait tekintve nem jelent sem pozitív, sem negatív állapotot. A helyzet kiértékelése azonban jelentősen meghatározza a hozzá társuló érzelem minőségét. Ennek következtében érthetővé válik, hogy egy teljesítményhelyzet akár serkentő (facilitáló), akár gátló (debilizáló) is lehet. A szorongás tehát egy összetett érzelmi állapot, melynek – átélés szinten - vannak egyéni jellemzői. Egyes elképzelések szerint a szorongás több érzelemből áll össze, s egyénileg változhat, ki milyen kombinációját tapasztalja meg, s ki hogyan tudja átalakítani azt.

Félni szinte bármitől lehet, hisz a gyakran ok nélküli megjelenő szorongás tárgyat talál magának. F. Riemann szerint szorongási alaptípusaink a félelem tárgya mentén különíthetők el. Ezek pedig a következők: változástól, állandóságtól, függetlenségtől és függőségtől való félelem. A szerző a változástól való félelmet tekinti az egyik legfontosabb alapkategóriának. Az állandóságtól való félelem pedig az elmúlással és a halállal asszociálódhat. Viktor Frankl szerint egy egzisztenciális vákuumba sodor minket a túlzott ingermennyiség és a választás frusztrációja. E vákuum a kiüresedés és kiábrándulás felé sodor, melynek szembetűnő jele az unalom. Ezen állapot elkerülése érdekében megjelenik a vágy saját fontosságérzetünk bizonyítására, mely túlhajszolt élettel társul. Az aktivitás lassulása szorongást idéz elő, mely a jelentésnélküliség és halál képzetét hívja elő. Ez lehet az egyik oka annak, hogy egyesek valamely tevékenységek, szerek, emberek függőjévé válnak. Bálint Mihály szerint a túlpörgetett aktivitásokra azért van szükség, hogy a szorongást biztonságos formában tapasztaljuk meg.

A félelem társadalmi dinamikája jelentősen meghatározza, egyénileg hogyan tudunk megküzdeni azzal. A félelem egy természetes érzelem, így teljes mértékben nem tudjuk kiiktatni az életünkből. Negatív érzéseink és gondolataink az életünk velejárói, azonban megtanulhatjuk irányítani, kezelni azokat. Íme néhány módszer, mely segítségünkre lehet ebben. Gyakorta hisszük azt, hogy a félelem okozza a problémát, ugyanakkor sokszor a túlgondolás, a démonainkkal szembeni harc emészt fel. Törekedjünk a negatív érzelem elfogadására, hisz akaratunk ellenére az már létezik. Készítsünk listát, írjuk le a félelmeket! Ugyan bagatell dolognak tűnik, mégis segít a félelmek azonosításában. Papírra vetve pedig szembesülhetünk azzal, hogy félelmeink nem csupán ránk jellemzőek, mégis mindannyian hajlamosak vagyunk kívülről tekinteni másokra, s a felszínen látszó magabiztossággal és határozottsággal összevetni bátortalanságunkat. Félelmeink kezelésében fontos szerepet kap az önnyugtatás, mellyel félelemmantráinkat tudjuk kezelni. Talán az olvasó számára is ismerősek a következő gondolatok: „nem vagyok képes rá”, „alkalmatlan vagyok”, „félek", „ezt a problémát nem lehet megugrani.” Ezen kártékony gondolatokat cseréljük le, hatékonyabb és felszabadító gondolatokra. Ilyen lehet például: „A cselekvés közbeni félelem sokkal jobb, mint a félelem szorításában élni.” Bátran vegyük elő és ismételjük el ezeket a gondolatokat, amikor félelemmantráink aktiválódnának. Félelmeink leküzdésében céljaink is sokat segíthetnek. Egyes elméletek szerint a kitűzött cél befolyásolja a motivációs szintet, az pedig hatással van a bátorság szintjére. A félelmek gyengülését illetően azonban szembesülnünk kell a harag érzésével, mely önhibáztatás formájában jelentkezhet. Előfordulhat az is, hogy haragod a félelmet gerjesztő személyre irányul. Ez esetben javasolt a ventilálás, a düh kiadása, olyan személy társaságában, aki biztonságos légkört teremt e folyamathoz. A ventiláláshoz felhasználható a célzott személy fotója is, így lényegében neki címezhetjük gondolatainkat, érzéseinket. Szükségesek azonban fizikai szelepek is, mint például a testmozgás. A cél, hogy higgadtan és átgondoltan közvetíteni tudjuk érzéseinket és igényeinket, nem pedig az, hogy bosszút álljunk vagy haragunkat rázúdítsd másokra. Forrás: Palmer, E. L., & Louis, K. S. (2017). Talking about race: Overcoming fear in the process of change. Journal of School Leadership, 27(4), 581-610.

Csabai, M. (2023). Aggódó testünk - Az egészségszorongástól a belső biztonságig (pp. 29-37.). Budapest, HU: HVG Könyvek Kiadó.